németalföldi művészet: →Németalföld tartományainak művészete 1579-ig (az utrechti unióig). - Az építészetben kezdetben (12-13. sz.) fr. hatás érvényesült. Kiemelkedő példái a D-i tart-okban: Brüsszel (Szt Gudula-szegyh.), Tournai, Tongres, Liège (13. sz.), Huy, Mechelen (14. sz.), Leuven (Szt Péter-tp., 15. sz.); az É-i tart-okban: Utrecht (1250 k-1517: befejezetlen), Hertogenbosch (1350-1550) szegyh-a. A világi épületek közül városházák és posztócsarnokok a kor tanúi. A 16. sz: az itáliai →reneszánsz hatott. - A szobrászatban a 13. sz-tól a síremlék-plasztika volt a legjelentősebb; nagy mestere Claus →Sluter (1340-1406). - Festészete a 14. sz. elejétől Itália mellett a legjelentősebb volt Eu-ban. A burgundi udvarban ~i mesterek dolgoztak. Pl. a Limbourg testvérek (15. sz. első fele), akik erősen hatottak az Eyck testvérekre (Hubert E.: 1370-1426; Jan v. E.: 1390-1441); fő művük a genti oltár. Brüsszelben alkotott Rogier van der →Weyden, Bruggében Hans →Memling; Hertogenboschban Hieronimus Bosch (1450-1516). A ~ utolsó nagy festője id. Pieter Breughel (1525-69). - Iparműv-ében a szőnyegszövés (→szövött kárpit) és a csipkeverés volt kiemelkedő. - A zene ter-én a 14. sz. végén németalföldi muzsikusok sokasága vándorolt Itáliába a pápák →avignoni fogsága után. A németalföldi stílus a →gregorián énekből nőtt ki. Nagyjai a liège-i Johannes Ciconia (1335-1411) után 1430-40: Dufay, 1460 u. Ockeghem, a 16. sz: Josquin des Pres. →flamand művészet **

KL III:379. - ML III:466. - Brockhaus II:611.